Loki Side évértékelő 2021

Tavasz

Ezt az esztendőt is a járvány nehezítette. A tavaszi szezont mondhatni a zárások miatt, majd a részleges enyhítések ellenére is, szinte (egy esemény kivételével) teljesen kihagytuk. A zárások idején ugye a csapatokon, stábokon, játékvezetőkön kívül maximum 5 fő bújhatott rendezői mellénybe és 2 polgárőr lehetett jelen a mérkőzéseken. Ezt szigorúan ellenőrizték az mlsz kirendelt számlálóbiztosai, így meg sem próbálkoztunk beosonással, nehogy büntetést kapjon az egyesület. A kertésen kívüli szurkolás pedig csak idegenben, néhány elhagyatott pusztai pálya dróthálói mögül, a sárban vagy a méteres fűben állva lett volna lehetséges, így ezzel inkább nem éltünk. A részleges enyhítések után, amikor védettségi igazolvány birtokában már látogathatóvá váltak a sportesemények, egyeseknél adminisztrációs hibák (a védettségi kártya több hónapos késéssel jutott el az érintetthez), másoknál az oltás hiánya miatt maradt esélytelen a lelátói jelenlét. Májusban egyik tagunk kijutott a Szántó elleni hazai meccsre, és onnantól legalább ő egyedül résztvett néhány összecsapáson. Aztán váratlan lehetőségként a bajnokság végére áttolt Atkár elleni júniusi hazai meccsen megjelenhetett a tábor és remek hangulatot varázsolt. A téli szünet és a tavaszi korlátozások miatt hét (!) hónap távollét után tudtunk újra szervezetten szurkolni a lelátón, és már nagyon-nagyon hiányzott. Sok kompánia ebbe belerokkant, feloszlott, míg mi alig vártuk a visszatérést. A csapat bentmaradt, igaz két visszalépő is volt (Mező és Balaton), ami megkönnyítette a feladat teljesítését.

Ősz

Az őszi szezont nyaralások, koncertek, más sportesemények, családi programok miatt késve tudtuk megkezdeni. Sajnos így poroszlói cimboráinkkal elmaradt a találka, de kimaradt a szintén hazai Maklár elleni hétközi kupameccs is. Szántóra létszámproblémák miatt nem utaztunk (ez talán először fordult elő a csoport történetében), majd az idegenbeli találkozókat onnantól el is engedtük. A MÁV-Sporttelepen viszont beindult az élet, szeptembertől minden itthoni játéknapon volt buzdítás és a brigád zömére számíthattunk is (6-10 fő között stabilizálódott az állomány). Kiemelten készültünk a Vezekény elleni alsóházi derbire, ahol a vendégultrák felbukkanása javíthatta volna a közérzetet, de sajnos nem jöttek el. A rossz eredmények náluk is éreztetették a hatásukat. A magunk részéről kicsit aggódtunk amiatt, hogy a halottak napjához közel esett a viadal dátuma, de szerencsére jó létszámmal drukkoltunk és egy kiírást is kihúztunk (RELIGHT THE FIRE!), amivel a lelátói hangulat magasabb hőfokon való működését szerettük volna kifejezni, a hajrában pedig fekete és fehér füstöket is begyújtottunk. Hiába, mert a csapat nem tudott hozzájárulni a jó szórakozáshoz és újabb súlyos hazai vereséggel vonult le a páyáról (2-6). Itthon azért egyszer végre örülhettünk a szezonban, a meggyengült Rédét sikerült két vállra fektetni. Az Abasár elleni hazai idényzárón már éppen csak össze tudtunk állni, mindössze hárman szurkoltunk egyéb elfoglaltságok miatt, de ott legalább csentünk egy pontot, a villámléptű vendégek ellen.

Mindenképpen szerettünk volna a lányok meccseire is olykor kilátogatni, akik nagyon szépen szerepeltek (pl. az U19 őszi bajnok, az U14 őszi második). Egy-egy találkozóra kijutott egy-egy tagunk, de szurkolni csak a Gyömrő elleni női felnőtt mérkőzésen tudtunk két fővel. Komolyabban nem sikerült mozgósítani a társaságot, pedig érdemes lenne a jövőben, mert a lányok megérdemlik biztatást.

Új tagok nem érkeztek a csoportba, de velünk párhuzamosan az utánpótlás lányok kinéztek az első csapat találkozóira és buzdították a Lokomotív felnőtt gárdáját. Ha bárkit érdekel a szervezett lelátói jelenlét, várjuk a sorainkba!

Utóirat: Jó hír, hogy idén is történtek visszalépések (Méra), kizárások (Bodon), így nem kell a kiesési krimiben a körmünket lerágni.